Biztosan sokatok volt már úton azzal a tipikus, boldog izgatottsággal, amikor már láttátok magatokat, ahogy a tenger partján kávéztok a lemenő napfényben…
Na, nekünk ez az álom az első napon, pontosan 600 kilométerre az otthonunktól, egy éles kanyarban alakult át valami egészen mássá.
Egy félelmetes, csattanó hang a motortérből, és a műszerfalon kigyulladó vörös lámpa vetett véget az álmodozásnak.
Mivel a kiszemelt vadkempinghelyünk már csak két kilométerre volt, valahogy elvergődtünk odáig. Beparkoltunk az erdő szélén, szemben mesés panorámával, majd a férjem felpattintotta a motorháztetőt.
Megkezdődött az első felvonás: a Hümmögés. 
A férjem vakarta a fejét, hümmögött, majd befeküdt az öreg lakóautó alá, és diadalmasan kihúzott egy súlyos öntöttvas darabot, ami csak úgy lógott a semmiben. Aztán előhalászta magát az ékszíjat is.
Diagnózis: az ékszíjfeszítő görgő konzolja tőből letörött.
Ott álltunk a lengyel vadon közepén sötétedéskor, emberi településtől távol. Az autót beindítani sem mertük, mert szentül hittük, hogy ékszíj nélkül nincs vízpumpa, hűtés nélkül pedig a motor azonnal elolvad.
Ekkor tűnt fel a pihenőhelyen az egyetlen lélek: egy lengyel hölgy, aki épp az erdőből sétált vissza az autójához. Gyorsan leszólítottam. Azonnal ki is derült, hogy semmilyen közös nyelvet nem beszélünk.
A férjem szavak (és hümmögés) helyett a nő orra alá nyomta a letört, kormos vasdarabot. A hölgy azonnal megértette a drámát. Előkapta a telefonját, és elképesztő energiával, hadonászva, percekig veszekedett valakivel lengyelül. Majd felvett egy száraz faágat a földről, és a porba rajzolta a megváltást: 20:30. Jön a szerelő. Intett egyet, és elhajtott.
A szerelő percre pontosan megérkezett. Befeküdt a kocsi alá, forgatta a vasdarabot, és… elkezdett hümmögni. Nem értem, miért kell a férfiaknak minden törött alkatrész felett rituális hümmögést végezniük, de ez a lengyel szaki szerencsére legalább beszélt angolul. Megnyugtatott: ebben az öreg vasban a vízpumpa független az ékszíjtól, menjünk be reggel a 10 km-re lévő műhelyébe, az akksiban van még szufla.
Másnap reggel elindultunk. Néhány kilométer után a vízhőfok mutatója elkezdett vadul kúszni felfelé. A férjem ismét rázendített a hümmögésre: „Drágám, az infó téves volt, a vízpumpának bizony kellett volna az az ékszíj…” 
Végül tűzforró hűtővízzel, de beestünk a műhelybe.
A szerelő szomorúan fogadott. Négy helyen járt, köztük bontóban is, de ehhez a retró vashoz már a világon nincs alkatrész. Látva, hogy az arcunkból teljesen kifut a vér, megvonta a vállát: „Megpróbálhatom meghegeszteni.”
Megcsinálta. Csodát művelt, és alig kért érte pénzt. De távozáskor mélyen a szemünkbe nézett, és azt mondta: „Ha ez útközben még egyszer eltörik, nincs több heggesztés. Azt javaslom, felejtsétek el a Balti-tengert. Legyetek nagyon-nagyon boldogok, ha ezzel a hazautat kibírja a gép.”
Tanulság:
Lehet, hogy kétszer indulsz el a Balti-tengerhez, de ha a környéken található egyetlen turista, és egyetlen autószerelő segítőkész, szerencsésnek mondhatod magad.
Szeretnéd előre tudni az útvonal minden kritikus pontját és az árnyékos pihenőket, mielőtt a te vasad is eltörik?
100%-ban Letesztelt Biztonságos Útitervek Letöltése:
