Gyakori tévhit a kezdő camperesek körében, hogy a digitális navigáció ma már mindent megold helyettünk. Beütjük a célt az okostelefonon, elindul a kék csík, mi pedig hátradőlünk. Nos, ha teljesen vakon és gondolkodás nélkül hagyatkozol az automata tervezőkre, abból pillanatok alatt egy izzasztó és méregdrága horrorfilm kerekedhet. Egy sima autós GPS ugyanis nem tudja, hogy te nem egy apró Suzuki Swifttel mész, hanem egy hatalmas, széles és magas guruló gardróbszekrénnyel.

A digitális navigáció és az én „analóg” agyam összecsapásából az évek alatt két olyan felejthetetlen franciaországi kalandunk született, melyeket a mai napig emlegetünk a családi asztalnál.

1. Felvonás: Az elzászi tükör-para Ribeauvillé-ben

Az első eset Elzász csodás vidékén történt. Egy hatalmas gépsárkányt béreltünk, mert az egész felnőtt családot magunkkal cipeltük, és a mi pici camperünkben nem fétünk volna el. Azuram vezette a nagy dögöt, kezelte a navigációt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, miközben én hátrafordulva vidáman csevegtem a fiatalokkal.

Beértünk Ribeauvillé-be, a francia kisváros forgatagában és a hirtelen felbukkanó szűk utcák láttán a férjem teljesen megrémült. Váratlanul a kezembe nyomta a telefont: „Mondd te, hogy merre menjek, mert megőrülök!”

Néztem a vibráló képernyőt, de mivel hirtelen kaptam meg, fogalmam sem volt, merre vagyunk arccal, a francia kereszteződések pedig kíméletlenül jöttek egymás után. Másodpercek alatt találtuk magunkat a legszépségesebb, gerendás elzászi házak közötti, áthathatatlanul szűk, macskaköves sikátorokban. Olyan helyen jártunk, ahol még személyautót sem láttunk, és abban sem voltunk biztosak, hogy egyáltalán be szabad-e ide hajtani egy ekkora behemóttal.

− Merre menjek?! − kiabált idegesen azuram a kormány mögött.
− Mit tudom én, most adtad a kezembe! − kiabáltam én is vissza, miközben próbáltam tájolni a makacskodó telefont.

Közben a gyerekek hátul végtelenül vidáman nézegették a szép utcácskákat, és azon vigyorogtak, hogy milyen zseniális ez a túra, hiszen még gyalogolni sem kell, kocsival nézzük meg a várost. A férjem viszont egyáltalán nem nevetett: szó szerint centizgetnie kellett az óriási, kihelyezett cserepes virágok és a kőből épült házfalak között a bérelt járművel.

Egyszer csak a lányunk lelkesen előrehajolt, kimutatott a szélvédőn: „Nézzétek, ott a vár a hegyen! Oda is felmegyünk a kocsival?”
Azuramnak a kormányt szorítva, gyöngyöző homlokkal egyetlen, velős válasza volt az egész családi idillre:
− Tudjátok ti, mennyibe kerül erre egy visszapillantó tükör?!

2. Felvonás: Szembejövő villamos Strasbourg szívében

A másik, még ennél is meredekepp sztorink már Strasbourghoz kötődik. A francia nagyvárosi utcák tartogatnak ugyanis némi meglepetést. Aki vezetett már ott, az tudja, hogy a sávok csak ímmel-ámmal vannak felfestve, közlekedési tábla meg csak akkor van, ha traffipax vagy sebességkorlátozás jön, szóval mindenki emlékezetből és érzésre közlekedik. Haladsz két sávban, majd az út közepén minden előjelzés nélkül hirtelen megszűnik a szaggatott vonal, és az út egyetlen sávvá szűkül.

Ilyen kaotikus körülmények között történt, hogy a navigációt figyelve rászóltam a férjemre: „Kanyarodj rá gyorsan arra a hídra!”

Rákanyarodott.

Két másodperc múlva rémülten vettük észre, hogy egy zárt villamosvágányon haladunk, aminek a két oldalán olyan magas járdaszegély futott, hogy a lakóautóval fizikailag esélytelen volt lehajtani róla. A megállóban várakozó franciák tátott szájjal bámultak ránk, mi meg tátott szájjal vissza rájuk.

És ekkor jött a feketeleves: a kanyarban szemből feltűnt a menetrend szerinti villamos, ami egyenesen felénk tartott a síneken!

Nem volt idő finomkodni, sem hátramenetbe kapcsolni. Azuram jobb híján egy kövér gázt adott, szembe száguldottunk a villamossal a síneken, és az utolsó utáni pillanatban, a zebra átkelőhelyénél – ahol végre nem volt járdaszegély – egy hirtelen, kétségbeesett kormánymozdulattal kivágódtunk az autóútra, magunk mögött hagyva a dühösen csilingelő francia villamost.

Hogyan kerüld el az ilyen navigációs stresszt?

A digitális navigáció lakóautóval csodálatos barát, de csak akkor, ha a józan eszedet is használod hozzá, és nem bízod magad vakon az autós tervezőkre.

Pontosan az ilyen „tükörgyilkos” kisvárosi sikátorok és a meleg helyzeteket szülő villamossínes kalandok miatt dolgoztam ki neked a kész, lakóautóval is biztonságos és ezerszer leellenőrzött digitális túracsomagjaimat. Az én MyMaps útiterveim használatával garantáltan elkerülöd a méretcsapdákat, így neked már tényleg csak az elzászi gerendás házak szépségét és a gondtalan gurulást kell élvezned, a szembejövő villamosok és a cserepes virágok centizgetése nélkül!

Tedd golyóállóvá a következő utazásod!

Kattints a gombra, válaszd ki a kész lakóautós útmutatómat, és induljon a csalódásmentes kaland!